Majorok arca

A történelmi, patinás települések között ritka az olyan, amelyik egy ősi magból nőtte ki magát, s nem ölelte föl a körülötte lévő falvakat, majorokat, lakóhelyeket.
Moson és Magyaróvár egymás felé nyújtózása ugyan csak 1939-ben vált kézfogássá, de addigra Lucsony és Majorok már Óvárhoz tartozott. Ez az együvé tartozás azonban nem jelentett akkor sem és ma sem összemosódást, a településrészek úgy simultak össze, hogy saját arcukból megőriztek egy darabot.
Így van ez Majorok esetében is, amely kertvárosi jellegét ma is megőrizte, s amely utcaneveiben, kocsmaneveiben őrzi a múlt emlékét. S amelynek története a Gazdasági Akadémiához kapcsolta. Neves tanárok éltek itt, vásároltak kertet, s rájuk büszke a majoroki ember. A majoroki, aki nem óvári és nem lucsonyi, nem mosoni, de egészen biztosan mosonmagyaróvári. Aki vállalja a közös múltat, de a sajátját is őrzi a közösben.
Majorok óvári gazdászként nőtt a szívemhez, gyakorlatra járva a tangazdaságba, vagy előadásokra a tanszékre vezetésismeretet és szervezéselméletet tanulva Veszely és Orbán tanár uraktól. Sokszor tettem meg az utat a „Ho Si Minh ösvényen” a Cserháti kollégiumtól a tangazdaságig. Fél évig még albérletben is laktam ott anatómia vizsgámra készülve.
Első politikai próbálkozásom helyszíne is Majorok, hisz itt indultam először önkormányzati képviselő jelöltnek. Aztán polgármesterként erre járva mindig szívesen emlékeztem ezekre a pillanatokra.
Annyira szeretem ezt a városrészt, hogy itt akartam letelepedni, házat vásárolni a Luki kocsma közelében. Amikor arra járok, mindig megnézem, hogy eladó-e még az a ház?
Majorok őriz valamit a történelmi faluból, levegőjében még ott van a paraszti világ. De ha polgáraként gondol egyet az ember, néhány perc alatt a valahai megyeszékhely városiasabb levegőjét szívhatja.
Majorok, mint minden valamire való település, településrész rendelkezik azzal a szervező erővel, a közösséget összefogó csapattal, amelyik azt az életet szervezi, amellyel meg tudja mutatni saját arcát. A Majoroki Kör ilyen. Védi és ápolja a településrész hagyományait, s kovásza annak. S ezzel a kiadvánnyal is erősíteni kívánja azt az azonosság tudatot, amihez csak gratulálni lehet. Isten éltesse a majorokiakat, jó egészséget és boldogulást kívánok minden polgárának!

Dr. Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára